"A hit látja a láthatatlant, hiszi a hihetetlent és ajándékba adja a lehetetlent."

2022. augusztus
h K s c p s v
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Elvárás, ellenállás és ítélkezés

Elvárás, ellenállás és ítélkezés

Bármennyire is tudatos lelkek vagyunk, naponta fülön csíphetjük magunkat, hogy a cikk címében szereplő 3 fogalom egyikét éppen alkalmazzuk. Tűnhetnek csak ártalmatlan fogalmaknak, de hatásuk óriási, működésül viszont végtelenül egyszerű. Ha megértjük, akkor a kezünkben lehet a kulcs egy konfliktusmentesebb élethez.

Kezdjük az elvárással. Az elvárás alattomos tud lenni, mert egyenes utat biztosít a csalódáshoz. Ha elvárásunk van valakivel vagy valamivel szemben, az előbb utóbb okozhat csalódást. Nem alakulhat mindig minden úgy, ahogy mi elképzeljük. Ha nincs elvárásunk, akkor a csalódás is könnyebben elkerülhető. A sors mindig azt adja, ami éppen a lehető legnagyobb fejlődési lehetőséget biztosítja az életünkben és ez nem feltétlenül mindig a könnyebb út. Engedjük meg az életnek és bízzunk annyira a gondviselésben, hogy mindig a lehető legfelelőbb helyzetet sodorja elénk fejlődésünk érdekében. Talán később megértjük, miért is kellett azt a helyzetet megélnünk.

Ellenállás és ítélkezés. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi mindennek áll ellen nap, mint nap, mennyi embert és dolgot ítél el. Az esetek többségében a másik szemében meglátjuk a szálkát, de sajátunkban a gerendát nem. Ellenállunk fogalmaknak, teendőknek, gondolatoknak. Ítélkezünk emberek és dolgok felett. Ezzel csak egy probléma van, hogy az ellenállás vonzza a tárgyát. Csak gondoljunk bele egy végtelenül egyszerű példába: biztosan mindenki járt már úgy, hogy egy bizonyos dolgot nagyon el akart kerülni. Kijelentett valamit, amit nagyon nem szeretne, hogy megtörténne. Mi történik olyankor? Az univerzumnak rendkívüli humora van, nem ismeri a nem szót, ellenben azt adja, amibe energiát fektetünk. Az esetek nagy részében, biztosan megtörténik az, amit el akarunk kerülni, és gondolatainkkal nagy energiát fektetünk bele.

Az ítélkezés is egy álnok dolog. Ha ítélkezünk egy ujjunkkal mutatunk csak a másikra, 3-mal magunkra. Az ítélkezés mindig arról szól, aki mondja, nem arról, akiről mondja. Az ítélkező ezért többnek és jobbnak érezheti magát, annál, aki felett bíráskodik. Másrészről addig sem kell magával foglalkoznia, lelke sötét oldalával szembenéznie, még mások felett ítélkezik. Az ítélkezés a kisebbrendűségi komplexusból származik, az ítélkező többnek, jobbnak felsőbbrendűnek érezheti magát. Akiben ezt most nagy ellenállást váltott ki, az gondolkozzon el mélyebben, hogy miért is történt ez. Akinek nem inge, nem veszi magára, szokták mondani. Mindig csak az érint meg minket, az bosszant fel, amivel dolgunk van. Ha nincs valamivel dolgunk, nincs további tanulnivalónk, akkor hidegen fog hagyni, nem érint meg minket.

Ha egy kis időt szánunk rá és elgondolkozunk azon, hogy naponta mennyi időt és energiát fektetünk ezekbe a helyzetekbe, amit mások elfogadásával, dícsérésével és a helyzetek szeretetteli elfogadásával is tölthetnénk, akkor nem kell sokat matekozni, hogy a Föld mennyivel jobb hely lenne…

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.”

(Máté evangéliuma)

Szeretettel,

Shina

Kép:

https://pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?